-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Őszintén szólva, kicsit ráuntam a sulira.
Most épp a rajzszertárban ülök így 11:45-kor, és 'lopom' a netet, mert itt nem kell jelszó a wifihez (:
Úgy másztam be az ablakon, mert a tanár már elkezdte az órát mikor ideértem, így nem mehettem be a termen keresztül xD
Nehogy azt higgyétek, hogy rossz gyerek vagyok! Aki ismer, az tudja, hogy soha semmi rosszaságot nem csinálnék! Ugye Viki? Ő tudja a legjobban ;)
Szóval, ott tartottam, hogy most kicsit unalom van. Reggel volt két kínai órám, ahol egy óra hagyományos értelembe vett tanulás után a tanárommal észrevétlenül átváltottunk baráti beszélgetésbe. Jiabin. Ő sokkal inkább 'hostdad' mint bármelyik fogadóapám. Azt hiszem, ha bármi baj lenne, hozzá fordulnék először segítségért és nem a fogadószüleimhez. Lehet, nem szép dolog ezt mondani, mert végül is ők azok, akik etetnek, akiknél lakom, de elég nehéz szoros kapcsolatot kialakítani a nyelvi korlátok, meg a folyamatos költözések miatt. Legalábbis én nehéznek találom.
Úgy két hete is, mikor megbetegedtem, először el se akartam mondani fogadóanyukámnak, de olyan rosszul lettem délutánra, hogy muszáj volt orvoshoz mennem. Jiabin vitt haza, hogy ne kelljen lázasan bicikliznem, de fogadóanyukám nem volt otthon, így ő vitt el orvoshoz is. Jobban aggódott értem, mint a hostszüleim, egyedül a nővérem kérdezte meg, mi bajom, anyukám csak annyit kérdezett, hogy kaptam e gyógyszert az orvostól. Ez rosszul esett, de azért meggyógyultam (:
Apropó, a múlt héten családot váltottam. Harmadik és utolsó alkalommal, de erről majd később.
Szóval Jiabin. A tanulás mellett mindenféléről szoktunk beszélgetni. Van, hogy ’teázni’ tanít – mert hogy itt Tajvanon ennek külön hagyománya/tudománya van, amire a helyiek nagyon büszkék – van, hogy Tajvan és Kína történelme a téma, máskor pedig az hagyományos esküvői torta készítését elemezzük. Ma éppen különböző túra útvonalakat és lehetséges úti célpontokat vitattunk meg. Ez mostanában gyakran szóba kerül, mert ha minden terv szerint alakul, májusban vele és egy volt diákjával elmegyünk megmászni az YuShan-t ami Tajvan és Kelet-Ázsia legmagasabb hegye, 3952m. Nagyon remélem, hogy elfogadják a jelentkezést, és mehetünk. *.* Ez a héten kiderül.
Sose gondoltam, hogy egyszer lesz egy tanárom, aki el szeretne vinni hegyet mászni. Az ő ötlete volt a dolog, mert mint kifejtette: - I really want you to see this. This is one of the most sacred places in Taiwan. It would be a pity to miss it. (fordítás: Nagyon szeretném, ha látnád az YuShan-t. Ez az egyik legszentebb hely Tajvanon. Kár lenne kihagyni) Lehet egy ilyen embert nem kedvelni?! :D
Persze nem csak e miatt jó tanár. Nélküle fele ennyire se beszélnék kínaiul, az írásról nem is beszélve, minden nap legalább egy tucat karakternek magyarázza el a jelentését, az összetételét és a szótövét. Rá kellett jönnöm, hogy tiszta érdekesek az írásjelek. Különböző részeket összerakva kapunk meg egy-egy karaktert. Pl a szó, ország 國 (guo) áll egy ’bekerített területből’ ’szájból’ és ’fegyverből’. Magyarul az ország egy határral körbevett terület, amit fegyverrel kell védeni és a benne lakó embereket etetni.
Annyival egyszerűbb így tanulni, mint csak ’bemagolni’ az írásjeleket.
Jiabin segítségével megismertem sok más tanárt is, mert ha a tanáriban lévő kis szobában összeültek páran teázni, mindig mondta, hogy menjünk, beszélgessünk mi is. Furcsa volt eleinte, hogy úgy ücsörgök, beszélgetek a tanárokkal mintha oda tartoznék, holott elvileg diák vagyok.
Az ilyen szokatlan helyzetek tényleg sokat segítenek a tanulásban, ezért kérte meg az egyik ismerősét is, hogy hagy segítsek délutánonként az üzletében. A ház aljában, ahol Jiabin lakik, van egy üzlet, ami tejből és jégből készült édességeket árul. Ha van időm órák után oda szoktam menni beszélgetni és segíteni a konyhában.
Hát ezért lehet anyanyelvi környezetben gyorsabban tanulni. Minden szituáció egy nyelvlecke, ha észreveszi az ember a lehetőséget.
Most épp a rajzszertárban ülök így 11:45-kor, és 'lopom' a netet, mert itt nem kell jelszó a wifihez (:
Úgy másztam be az ablakon, mert a tanár már elkezdte az órát mikor ideértem, így nem mehettem be a termen keresztül xD
Nehogy azt higgyétek, hogy rossz gyerek vagyok! Aki ismer, az tudja, hogy soha semmi rosszaságot nem csinálnék! Ugye Viki? Ő tudja a legjobban ;)
Szóval, ott tartottam, hogy most kicsit unalom van. Reggel volt két kínai órám, ahol egy óra hagyományos értelembe vett tanulás után a tanárommal észrevétlenül átváltottunk baráti beszélgetésbe. Jiabin. Ő sokkal inkább 'hostdad' mint bármelyik fogadóapám. Azt hiszem, ha bármi baj lenne, hozzá fordulnék először segítségért és nem a fogadószüleimhez. Lehet, nem szép dolog ezt mondani, mert végül is ők azok, akik etetnek, akiknél lakom, de elég nehéz szoros kapcsolatot kialakítani a nyelvi korlátok, meg a folyamatos költözések miatt. Legalábbis én nehéznek találom.
Úgy két hete is, mikor megbetegedtem, először el se akartam mondani fogadóanyukámnak, de olyan rosszul lettem délutánra, hogy muszáj volt orvoshoz mennem. Jiabin vitt haza, hogy ne kelljen lázasan bicikliznem, de fogadóanyukám nem volt otthon, így ő vitt el orvoshoz is. Jobban aggódott értem, mint a hostszüleim, egyedül a nővérem kérdezte meg, mi bajom, anyukám csak annyit kérdezett, hogy kaptam e gyógyszert az orvostól. Ez rosszul esett, de azért meggyógyultam (:
Apropó, a múlt héten családot váltottam. Harmadik és utolsó alkalommal, de erről majd később.
Szóval Jiabin. A tanulás mellett mindenféléről szoktunk beszélgetni. Van, hogy ’teázni’ tanít – mert hogy itt Tajvanon ennek külön hagyománya/tudománya van, amire a helyiek nagyon büszkék – van, hogy Tajvan és Kína történelme a téma, máskor pedig az hagyományos esküvői torta készítését elemezzük. Ma éppen különböző túra útvonalakat és lehetséges úti célpontokat vitattunk meg. Ez mostanában gyakran szóba kerül, mert ha minden terv szerint alakul, májusban vele és egy volt diákjával elmegyünk megmászni az YuShan-t ami Tajvan és Kelet-Ázsia legmagasabb hegye, 3952m. Nagyon remélem, hogy elfogadják a jelentkezést, és mehetünk. *.* Ez a héten kiderül.
Sose gondoltam, hogy egyszer lesz egy tanárom, aki el szeretne vinni hegyet mászni. Az ő ötlete volt a dolog, mert mint kifejtette: - I really want you to see this. This is one of the most sacred places in Taiwan. It would be a pity to miss it. (fordítás: Nagyon szeretném, ha látnád az YuShan-t. Ez az egyik legszentebb hely Tajvanon. Kár lenne kihagyni) Lehet egy ilyen embert nem kedvelni?! :D
Persze nem csak e miatt jó tanár. Nélküle fele ennyire se beszélnék kínaiul, az írásról nem is beszélve, minden nap legalább egy tucat karakternek magyarázza el a jelentését, az összetételét és a szótövét. Rá kellett jönnöm, hogy tiszta érdekesek az írásjelek. Különböző részeket összerakva kapunk meg egy-egy karaktert. Pl a szó, ország 國 (guo) áll egy ’bekerített területből’ ’szájból’ és ’fegyverből’. Magyarul az ország egy határral körbevett terület, amit fegyverrel kell védeni és a benne lakó embereket etetni.
Annyival egyszerűbb így tanulni, mint csak ’bemagolni’ az írásjeleket.
Jiabin segítségével megismertem sok más tanárt is, mert ha a tanáriban lévő kis szobában összeültek páran teázni, mindig mondta, hogy menjünk, beszélgessünk mi is. Furcsa volt eleinte, hogy úgy ücsörgök, beszélgetek a tanárokkal mintha oda tartoznék, holott elvileg diák vagyok.
Az ilyen szokatlan helyzetek tényleg sokat segítenek a tanulásban, ezért kérte meg az egyik ismerősét is, hogy hagy segítsek délutánonként az üzletében. A ház aljában, ahol Jiabin lakik, van egy üzlet, ami tejből és jégből készült édességeket árul. Ha van időm órák után oda szoktam menni beszélgetni és segíteni a konyhában.
Hát ezért lehet anyanyelvi környezetben gyorsabban tanulni. Minden szituáció egy nyelvlecke, ha észreveszi az ember a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése