Xiong ya lí ? Ááá!

Ní hao! - Üdv mindenkinek Taiwanból!
Kelemen Zsófi vagyok, egy hete douliu-i lakos.
A legrosszabb dolog amit mondani tudok az annyi, hogy hiányzik a győri víz (:
Nagyon jól érzem magam. Közhely, de igaz.

a családom, mámá, pápá, títí

A repülőúton minden simán ment, simábban mint amire számítottam, bár csaltam egy kicsit.
Ahogy leszálltunk Münchenben, egyből odamentem egy ázsiai sráchoz.
- Hello! Where are you going from here? - kicsit megszeppent, de aztán kibökte:
- To Hong Kong.
- Ah! Perfect! Can I go with you?
- Yes. - így keveredtem egy kínai turistacsoporthoz. Szerencsém volt, mert nélkülük nem értem volna el a csatlakozást.
Innen aztán már zsipsz-zsupsz ment minden. Hong Kongban csak a feliratokat kellett követnem, és időm is több volt. To all gates, to gate 500-580, to gate 500-520, to gate 500-510. Mint a karikacsapás.
Kaoshiungban magyar idő szerint déli 12kor szálltam le.

Első benyomások:
- az idő izzasztó. Ez a legjobb szó rá. Párás és meleg
- az emberek pörögnek, meglepő gyorsasággal csinálnak rólad egy tucat fényképet, és közben még pislogni sincs időd.
- rengeteg a robogós. Először én naiv meg is kérdeztem, hogy mindig ilyen sok van e belőlük, mire a válasz az volt: Kaoshiung.  …  így ezt a kérdést annyiba hagytam.Azóta még sok ilyen szituációba keveredtem, mert a családom alig beszél angolul. Mutogatva, rajzolva, google segítséggel valahogy mégis mindig megértjük egymást. Persze sok embert megismertem pár nap alatt, akikhez a magasabb röptű kérdéseimmel fordulhatok. Tanárokat, Rotaty tagokat, a család barátait. Mindenki segítőész és kedves. Ez azért ad egy kis plusz biztonságérzetet.
Az első félreértést is egy ilyen ismerős segített kibogozni. Az apukám nem értette miért csak egy kis marék rizst szedtem magamnak, és miért ettem olyan keveset másból is. Hiába mondtam neki, hogy ízlik az étel, de nem fogok többet enni, mert már jóllaktam. Csak másnap értette ezt meg, mikor kissé sértődötten elmesélte egy barátjának, aki jól tudott angolul, így megkérdezett, mi volt a bajom a vacsorával.

 A beilleszkedés könnyen megy az iskolában is, bár én vagyok az egyetlen szőke cirka 1000 diák közül, így mindenki csak néz rám nagy szemekkel, de éppen emiatt kíváncsiak is. Két lánnyal máris nagyon jóba lettem, és biciklis idegenvezetést tartottak nekem a városban (: A közlekedés az igazi zűrzavar! Nincs külön járda, így az út zsúfolt, és rengeteg a robogós. Gyakran 3 tagú családokat is látni egy-egy robogón. Eddig 2 felnőtt 2 gyerek volt a 'rekord'. A vezető általában kalapot, vagy bukósisakot visel, az orrát és az arcát bandita módra eltakarja, a kezein pedig rendes kesztyű helyett olyan 'kesztyűt' visel amivel mi a forró edényeket szoktuk megfogni. Ezt az öltözéket egy fordítva felvett, hátul kigombolva/cipzározva hagyott ing/pulóver teszi teljessé.)
Akárhova megyünk, az emberek barátságosak, és mindenki tanítgat. Cé gö, í dz.  Í dz.   (ez, szék. Szék)  Jó gyerek módjára ismételgetem a szavakat, és mindent leírok egy kis jegyzetfüzetbe. Jó lenne hamar megtanulni a nyelvet, mert a beszélgetésekből egyenlőre ennyit értek: ...Xiong ya lí (sjong já lí= Magyarország, kishazám) ....Ááá!...- majd mindentudó képet vágnak. Igazán aranyosak.
Ha a szokatlan dolgokról szeretnék beszélni, akkor az étkezéseket is meg kell említenem. A furcsaságok ott kezdődnek, hogy a családok elég ritkán esznek otthon, így bármerre is mész rengeteg büfét találsz, bár ez a szó nem írja le eléggé azokat az utcától csupán egy pulttal elválasztott konyhákat ahol a helyiek nagytöbbsége enni szokott. Műanyag szék, asztal, pici, tenyérnyi tálak, evőpálcikák. A 'szakács' és a pincérek pattogós nyelven veszik fel a rendeléseket, és perceken belül már eléd is rakják az ételt ( beleértve a reggelit is, mert itt az is meleg étkezés). Ezeknek a ’büféknek’ közük sincs a gyorséttermekhez, bár így is lehetne nevezni őket. Ahhoz túlságosan is házias ízekkel főznek.
Persze azért itt is van mama-főztje. Egy családi vacsorának mindig a rizs az alapja. Ebből szed magának, ki-ki amennyit szeretne, és vesz hozzá az asztalon lévő finomságokból kedve szerint. Gyakoriak a tengeri herkentyűk, mint a hal, rák, kagyló és a zöldségek, pl. káposzta, cukkini. Találkoztam már olyan furcsaságokkal is, mint a sült méhe (ami meglepően finom volt) a csirkeláb (hidegen, erősen füstölve eszik, a bőrt rágogatják le a csirke ujjairól. Amint rájöttem mivel kínáltak felfordult a gyomrom. Ehhez túl konzervatív voltam.) és a panírozott halszem. Fűszernek gyakran használnak gyömbért és hagymaféléket, és zellerlevelet.
Legalábbis eddig ezeket tudtam felismerni.

Lehet nem is baj, ha nem tudom mindig, hogy készül az étel, amit éppen eszem, elég ha csak az ízeit élvezem. Így van ez az emberekkel is. Nem kell minden szavukat értenem, egyelőre elég annyi, hogy barátságosak, kedvesek és segítőkészek.

kis nyaktorna... sry