Lassan végére jár az első hónap, úgyhogy illene bemutatnom az iskolát is (:
Hát más, mint ami otthon van, az biztos… és ezt senki ne vegye negatívnak, úgy ahogy a többi összehasonlítást se, amik nélkül nem tudnám igazán leírni ezt a helyet.
Also.
A legszembetűnőbb különbség az egyenruha, amit mindenkinek kivétel nélkül viselnie kell a hét 4 napján. Szerdán szabad kezet kapunk az öltözködést illetően – jeeee! :D – de a diákok ilyenkor se viselnek extra ruhákat, csak kényelmes, egyszerű szabású darabokat. Ez kicsit furcsa volt nekem. Odahaza jó pár lány minden nap kicsípi magát, míg itt, azon az egy napon is ’átlagonsan’ öltöznek. Valahogy arra számítottam, jobban kiélik magukat a szabadnapokon. Ebbe a cipő, a smink és a kiegészítők is beletartoznak. Magas sarkút, nyári egybe-ruhát, szemhéjfestéket még csak felnőtt nőn láttam. A cipők inkább sportosak, az ékszer fogalma kimerül egy-egy karkötőben és nagyritkán egy pont-fülbevalóban, sminkként pedig maximum szempillaspirált használnak. Nyilván van kivétel, de itt az iskolában a lányok nem tartoznak oda.
Aki most a száját tátja, annak megsúgom, hogy így is jól néznek ki. (:
Reggel 7:20-tól egészen 17:00ig. Mert hogy eddig tart minden iskolanap. Reggel 7:20ra be kell érni, és 8:00ig tanuló idő van, amit mindenki betart (!), sőt néha még dolgozatot is kapnak ebben az időben úgy, hogy a tanár bent sincs. (!) Úgy néz ki a csalás itt ismeretlen fogalom. Újabb két meglepő dolog.
Az első hasonlóság a suli menetében az órák hossza volt. Ugyan úgy 45 perc, de itt ki is fújt az ’ugyan olyan’ lista.
A nap két blokkra van osztva. A délelőtt 8:15-től 12:00-ig tart, és négy órából áll. Déltől negyed 2-ig ebéd és pihenőszünet van, ami határozottan jó dolog (:
Az ebéd osztályonként címkézett dobozokban kapjuk. Pontosabban 3 műanyag dobozban és egy nagy lábosban. A lábosban a leves kuksol. Hétfőn sós és meleg, kedden édes és hideg - amit áldani szoktunk a 32fok és a párás levegő miatt - szerdán megint sós-meleg és így tovább.
Az egyik doboz általában rizzsel, néha tésztával van tele, a másik kettő pedig 4 féle… mást tartalmaz. Elnézést, de nem találom a megfelelő szót, úgy hogy inkább elmesélem mit kaptunk ma. Párolt babcsírát, panírozott csirkehús falatokat földimogyoróval és egy-egy csont darabkával ( nem tudom hova tűnik itt a színhús, de elég ritkán találkozni olyan falattal, amiben nincs csont vagy porc ), húsgombócokat párolt-zöldségdarabos szószban és tofut szintén valamilyen szószban, aminek még nem sikerült azonosítanom az összetevőit. Tudom, nem hangzik étvágygerjesztően, de higgyétek csak el, finomak.
Ezekből válogathat össze magának az ember, amit éppen szeretne. Mindenki hozza magával a kis lunch-pack-ot ami egy marok-lábosból, egy ’normál’ kis lábosból, evőpálcikákból és egy kanálból áll.
Az ebédet egy központi helyen rakják le, ahonnan az ebédfelelősök összeszedik és az osztályokba viszik a dobozokat.
Tehát a teremben ebédelünk, közben pedig nézzük a vászonra vetített filmet. Most a ’Taken’ van soron, múlt héten pedig egy horrorra esett a választás.
Nagyjából fél órás részlet után vége a mozizásnak és mindenki megy elmosni a lábosokat. Aki hamar végez, az nekiáll behúzkodni a függönyöket, előkeresni a párnáját/plüssállatát , ami sokat segít, hogy ne zsibbadjon le az ember fél arca az alvó-idő alatt. Annyira aranyos, amikor a besötétített teremben semmit nem látni, csak a padra borulva szunyókáló osztálytársakat. Szinte az egész iskola alszik ilyenkor, akinek pedig dolga akad, vagy szimplán nem fáradt az lábujjhegyen közlekedik. Furcsa érzés.
13:15- kezdetét veszi a délutáni blokk, szintén négy órával.
Hétfőn és pénteken ilyenkor át szoktam menni a másik osztályomba, mert hogy olyanom is van (:
Ők a rajzosok, ahol nagyjából az idő felét töltöm. Hétfőn, pénteken a délutánokat, a szerda, csütörtök délelőttökben pedig 3-3 órát. Vicces egy társaság, nagyon szeretek velük lenni. Mindig történik valami, aminek kollektív nevetés lesz a vége.
Péntekenként kínai festészetet tanulunk, aminek ugyebár tinta az alapja. Heh! :D Nem tudom kitaláltátok e már, mi is következik ebből, de azért elmondom. Múlt pénteken az egyik karom, csuklótól vállig tele volt pöttyözve fekete tintával, szép kacskaringós vonalban kis-tanárom jóvoltából. A másik kezemen egy virágos karóra és egy nyúl díszelgett.
Nem voltam egyedül a díszítésemmel. Óra után alig győztük ledörzsölni magunkról a különféle figurákat, lényeket, mintákat.
A tanár nem szólt semmit, bezzeg a kis-tanárom, A’len felháborodott, amikor egy (: került a tarkójára.
Ő az első vízfesték-órán szegődött mellém, és azóta tanítgat óráról órára. Festeni, rajzolni, gyerekdalokat énekelni, néha még írni is, kínai jeleket persze. Í tien tien láosü - kis tanár. Cserébe én angolt gyakorlok vele. Jól halad.
Persze nem ő az egyetlen, aki segít. Igazából mindenki tanítgat. Az angolos osztályom már az első héten bö-pö-mö-fö gyakorlót (kínai abc) és gyerekdalos könyvet hozott nekem. Olyan mintha megint 3 éves lennék. Élvezem a tanulást, és ők is úgy örülnek neki, amikor valamit helyesen mondok, vagy megtanulok egy új dalt. Sose gondoltam volna, hogy ilyen segítőkész és barátságos emberek fognak körülvenni.
A másik dolog, amit otthon nem látni, az az itteni klub rendszer, ami valahogy így néz ki:
Év elején mindenkinek választani a kell egy klubot, amolyan kötelező hobbinak. Hetente két ’activity’ óránk van, és ez az az idő, amit minden második héten a választott klubbal töltünk.
A választás… hát az nem volt egyszerű. Lehet találni sport és tánc klubokat, főző, puskával díszgyakorlatozó, teázó, szépítkező, szépíró és minden elképzelhető félét-fajtát.
Még évnyitó előtt, a látványos tevékenységet végző csoportok előadásokat tartottak, és ez volt az ami végül is segített dönteni.
Két dolog nyűgözött le igazán. Az egyik a hagyományos kínai kígyótánc - amit csak fiúk csinálnak- a másik pedig a hastánc – amit csak lányok csinálnak. Ez utóbbi már régóta piszkálja a fantáziámat, de otthon sosem volt rá időm, így hát most belevágtam.
Jó döntés volt, ez már az első órán bebizonyosodott. Nagyon élveztem, ahogy tanultuk az új mozdulatokat, és azt is, hogy nem kell hozzá értenem mit mond a tanár. Imádom azokat a nőies, kecses mozdulatokat és a zenét, ami a jó öreg Kaffát idézi fel bennem, ahova azóta is visszavágyom. Győriek, ti tudjátok, miről beszélek :D
Szóval ezt is megértük. Végre elkezdhettem hastáncot tanulni. Íííííjááááá!
Gondolom, ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy szeretek a suliban lenni. Bármilyen meglepő is, de szeretem.
Igaz, hogy uncsi időnként, de ez a legkevesebb.
Nem tudom, a többi cserediák is ilyen szerencsés e, mint én. Remélem igen (: Jó család, jó osztály, jó barátok. Just perfect!
Apropó család. Előző hétvégén az egész családot megismertem. Minden testvér, unokatestvér, nagybácsi, nagynéni gyerekestül összegyűlt, hogy együtt ünnepeljük a Hold Fesztivált barbecue-val és tűzijátékkal. Hétvégén minden este barbecue volt a program. Szombaton a Rotary-val, vasárnap pápá anyukájánál, hétfőn - amit szünnapnak adtak ki - mámá anyukájánál gyűlt össze a jónép.
Nagyon imádják a barbecue-t. Engem a fesztivál hagyományos része mégis jobban megfogott.
Ehhez hasonlót még csak képen láttam, de ott állni a tömegben, érezni a tűzijáték és a füstölő illatát, a dobok lüktetését annyival erőteljesebb élmény. A jelmezekről már nem is beszélve! Ezek főleg pirosas-arany színű, díszes, aprólékosan kidolgozott isten figurák, üreges belsővel és félelmetes sötétbarna arccal. Az emberek belebújnak, amitől jó egy-másfél méterrel magasabbak lesznek – a fejük valahol az isten hasa körül van – és így táncolnak az isten karjait lóbálva a dob és sípszó ütemére. Lenyűgöző volt nézni ezt a táncot, az őket félkörben körülvevő tömeget, és a kínai templomot a háttérben, ami tele volt imádkozó emberekkel. Csak úgy dőlt belől a füstölőillat.
Érdemes még tudni, hogy ez az egyik legfontosabb ünnep az évben. A hozzá tartozó monda valahogy így szól:
A régi időkben 10 Nap volt az égen, és ezek, ahogy keringtek a Föld körül, szép lassan mindent felperzseltek. A kínai császár megelégelte ezt, és megkért egy bátor férfit, hogy mentse meg a Földet. A férfi kilencet lelőtt a Napok közül, és igazi hőssé vált. A császár hálája jeléül egy pirulát adott neki és a lelkére kötötte, hogy még ne vegye be, előbb imádkoznia és böjtölnie kell egy évig, hogy megerősítse a lelkét. A férfi megfogadta a tanácsát és elrejtette a pirulát.
Ám volt ennek a férfinak egy felsége is, aki egy nap takarítás közben ráakadt a pirulára és gondolkodás nélkül lenyelte azt. Nagyon meglepődött, amikor észrevette, hogy tud repülni és örömében mindent hátrahagyva elrepült a Holdra, hogy ott éljen.
Ezt a történetet az angolos osztálytársaim mesélték még az első héten, amikor kis előadásokkal bemutatták az országot.
Cserébe én is tartottam egy előadást Magyarországról. Nagyon tetszett nekik a parlament és az a pár kép, amit Győrről mutattam. A magyar ételek pedig teljesen lenyűgözték őket.
Ezzel a családom is egyetértett, de ők már tényleg belekóstoltak a magyar konyhába (:
Lecsó, almás-tésztás palacsinta fahéjas cukorral. Ezt a menüt készítettem el két osztálytársam segítségével a ’day-about-food’ alkalmából. Így neveztük el a múlt hét vasárnapot, mert mást se csináltunk egész nap, mint ételekkel foglalkoztunk, kóstoltunk, főztünk.
Reggel 8 órás kezdéssel indítottunk az iskolában. Mire odaértem Dainty már megterített egy kinti kőasztalon – a kedvencemet választotta, egy zöld kőből faragott, alacsony darabot – és pár perccel később, ahogy befutott Jon Jon, neki is láttunk a hagyományos taiwani reggelinek. Az alapja ennek is rizs volt – meglepő? – amit Dainty bő vízben főzve készített el hagymalevelekkel (?) és tojással. Állagát tekintve leginkább főzeléknek nevezném. Ehhez kaptunk lángos szerű, olajban kisütött rudacskákat, kolbászt édeskés fűszerezéssel, egy ránézésre gyanúsan sötétzöld tojást, és tofut édes-savanyú szósszal. Ez utóbbival rendesen megküzdöttem, mert akárhányszor megpróbáltam lecsippenteni belőle egy darabot az evőpálcikákkal, az mindig apró darabokra esett (: Bezzeg a tojásból tudtam ’vágni’ magamnak hiba nélkül… nem értem én ezt!
A közös reggeli után felkerekedtünk, és elsétáltunk a közeli piacra, hogy beszerezzük az alapanyagokat a lecsóhoz és a palacsintához.
Ilyen zsúfolt piacot én még nem láttam.
Lenyűgöző, hogy ki tudják használni a legkisebb helyet is. A szűk utcán kétoldalt és középen is standok állnak, így a vásárlók minduntalan egymásba ütköznek. Volt, hogy egy néni megállt előttem és nem tudtam kikerülni, mert nem volt hozzá elég hely. Nyilván, amint megálltam, egy árus már kínálta is nekem a zselékockákat és a csirkerészeket tartalmazó rizstortát.
A piacon persze nem csak ételeket lehet kapni. Találni bőven ruhát, cipőt, hajcsatokat és hentesárut is. Amolyan mindenes hely, akár csak a győri vásárcsarnok.
A tömeg ellenére hamarabb végeztünk, mint számoltunk vele, úgyhogy hazafele tettünk egy kis kitérőt, és beültünk egy ice shop-ba. Szintén helyi specialitás. ’Jégkásázó’-nak fordítanám, egy kis extrával. A frissen darált jeget egy édes, gyümölcs- vagy miegymás darabokat tartalmazó szószba rakják, és ezt kanalazgathatja a kedves vendég. Az adag, amin Jon Jon-nal osztoztunk, babos, zselé- és tésztagolyós szósszal volt nyakon öntve. Tudom furcsán hangzik mindez édes kivitelezésben, de itt a babot csak édesen eszik. Egy újabb különlegesség.
Sajnos a jégtál csak ideiglenes felfrissülést jelentett, mert mire hazaértünk már újból dőlt rólunk a víz, de annyira izgatottak voltunk, hogy már észre se vettük.
A – számomra- szokásos kissé rendezetlen módon nekiláttunk a lecsónak. Hagyma, szalonna, paprika paradicsom aprítás, pirítás, főzés. Úgy éreztem magam, mint egy kétfejű polipanyuka, ahogy egyszerre figyeltem a palacsintatésztára, Dainty-re és Jon Jonra akik a zöldségaprításban segítettek, és a piruló hagymás baconos keverékre a tűzhelyen. Magamban jókat derültem a furcsa megoldásokon, mint az evőpálcika, amit a robotgép helyett használtam, hogy elkeverjem a tésztát. Olyan jó volt, hogy Dainty és Jon Jon is élvezte a főzést. Nagyon izgatottak voltak, milyen lesz a végeredmény, én pedig még inkább izgultam, mit szólnak hozzá, merthogy ők is maradtak ebédre.
Mikor elkészült a lecsó, elégedetten nyugtáztam, hogy pontosan olyan íze van, mint az otthoninak. Ezen meglepődtem, mert a paprika és a szalonna amit használtam, kicsit más volt.
Dezső szerint nem kell bele szalonna, de anya és én váltig állítjuk, hogy úgy finomabb. Nem hiába, tőle tanultam főzni. (:
Áldottam is ezt a tudást, mert a családom annyira örült a magyaros ebédnek! Pápá szemén látszott, hogy büszke rám, a tesóm meg percenként bekószált a konyhába kíváncsiskodni. Mámá meglepődött, hogy egyáltalán nem kértem segítséget, és feltaláltam magam az idegen konyhában. Az elején csak figyelt minket, aztán mikor látta, hogy boldogulunk, nekiállt rizst főzni a lecsóhoz, hogy ő is segítsen valamit. Annyira aranyos volt!
Jó volt örömet okozni, látni, hogy tényleg ízlik nekik, amit főztem.
A végén úgy kellett megmenteni egy kis lecsót és palacsintát, hogy hétfőn be tudjam vinni a suliba két barátomnak, akiknek szülinapjuk volt.
Ja igen! Majdnem elfelejtettem elmesélni, mit kóstoltam pár napja. Nem fogjátok elhinni, annyira abszurd összeállítás (:
Egy fajta édesség ez. Vékony, kerek tésztára petrezselyemhez hasonló aprított zöldséglevelet és kb. egy marék földimogyoróport szórnak, majd hozzácsapnak két gombóc (szerintem vörösbab) fagyit. A tésztát ráhajtogatják és már kész is a fura-csoda, lehet fogyasztani.
Ezt az íz kavalkádot kapjátok búcsúzóul.
Csók a hazaiaknak!
Zsófi
Hát más, mint ami otthon van, az biztos… és ezt senki ne vegye negatívnak, úgy ahogy a többi összehasonlítást se, amik nélkül nem tudnám igazán leírni ezt a helyet.
Also.
A legszembetűnőbb különbség az egyenruha, amit mindenkinek kivétel nélkül viselnie kell a hét 4 napján. Szerdán szabad kezet kapunk az öltözködést illetően – jeeee! :D – de a diákok ilyenkor se viselnek extra ruhákat, csak kényelmes, egyszerű szabású darabokat. Ez kicsit furcsa volt nekem. Odahaza jó pár lány minden nap kicsípi magát, míg itt, azon az egy napon is ’átlagonsan’ öltöznek. Valahogy arra számítottam, jobban kiélik magukat a szabadnapokon. Ebbe a cipő, a smink és a kiegészítők is beletartoznak. Magas sarkút, nyári egybe-ruhát, szemhéjfestéket még csak felnőtt nőn láttam. A cipők inkább sportosak, az ékszer fogalma kimerül egy-egy karkötőben és nagyritkán egy pont-fülbevalóban, sminkként pedig maximum szempillaspirált használnak. Nyilván van kivétel, de itt az iskolában a lányok nem tartoznak oda.
Aki most a száját tátja, annak megsúgom, hogy így is jól néznek ki. (:
Reggel 7:20-tól egészen 17:00ig. Mert hogy eddig tart minden iskolanap. Reggel 7:20ra be kell érni, és 8:00ig tanuló idő van, amit mindenki betart (!), sőt néha még dolgozatot is kapnak ebben az időben úgy, hogy a tanár bent sincs. (!) Úgy néz ki a csalás itt ismeretlen fogalom. Újabb két meglepő dolog.
Az első hasonlóság a suli menetében az órák hossza volt. Ugyan úgy 45 perc, de itt ki is fújt az ’ugyan olyan’ lista.
A nap két blokkra van osztva. A délelőtt 8:15-től 12:00-ig tart, és négy órából áll. Déltől negyed 2-ig ebéd és pihenőszünet van, ami határozottan jó dolog (:
Az ebéd osztályonként címkézett dobozokban kapjuk. Pontosabban 3 műanyag dobozban és egy nagy lábosban. A lábosban a leves kuksol. Hétfőn sós és meleg, kedden édes és hideg - amit áldani szoktunk a 32fok és a párás levegő miatt - szerdán megint sós-meleg és így tovább.
Az egyik doboz általában rizzsel, néha tésztával van tele, a másik kettő pedig 4 féle… mást tartalmaz. Elnézést, de nem találom a megfelelő szót, úgy hogy inkább elmesélem mit kaptunk ma. Párolt babcsírát, panírozott csirkehús falatokat földimogyoróval és egy-egy csont darabkával ( nem tudom hova tűnik itt a színhús, de elég ritkán találkozni olyan falattal, amiben nincs csont vagy porc ), húsgombócokat párolt-zöldségdarabos szószban és tofut szintén valamilyen szószban, aminek még nem sikerült azonosítanom az összetevőit. Tudom, nem hangzik étvágygerjesztően, de higgyétek csak el, finomak.
Ezekből válogathat össze magának az ember, amit éppen szeretne. Mindenki hozza magával a kis lunch-pack-ot ami egy marok-lábosból, egy ’normál’ kis lábosból, evőpálcikákból és egy kanálból áll.
Az ebédet egy központi helyen rakják le, ahonnan az ebédfelelősök összeszedik és az osztályokba viszik a dobozokat.
Tehát a teremben ebédelünk, közben pedig nézzük a vászonra vetített filmet. Most a ’Taken’ van soron, múlt héten pedig egy horrorra esett a választás.
Nagyjából fél órás részlet után vége a mozizásnak és mindenki megy elmosni a lábosokat. Aki hamar végez, az nekiáll behúzkodni a függönyöket, előkeresni a párnáját/plüssállatát , ami sokat segít, hogy ne zsibbadjon le az ember fél arca az alvó-idő alatt. Annyira aranyos, amikor a besötétített teremben semmit nem látni, csak a padra borulva szunyókáló osztálytársakat. Szinte az egész iskola alszik ilyenkor, akinek pedig dolga akad, vagy szimplán nem fáradt az lábujjhegyen közlekedik. Furcsa érzés.
13:15- kezdetét veszi a délutáni blokk, szintén négy órával.
Hétfőn és pénteken ilyenkor át szoktam menni a másik osztályomba, mert hogy olyanom is van (:
Ők a rajzosok, ahol nagyjából az idő felét töltöm. Hétfőn, pénteken a délutánokat, a szerda, csütörtök délelőttökben pedig 3-3 órát. Vicces egy társaság, nagyon szeretek velük lenni. Mindig történik valami, aminek kollektív nevetés lesz a vége.
Péntekenként kínai festészetet tanulunk, aminek ugyebár tinta az alapja. Heh! :D Nem tudom kitaláltátok e már, mi is következik ebből, de azért elmondom. Múlt pénteken az egyik karom, csuklótól vállig tele volt pöttyözve fekete tintával, szép kacskaringós vonalban kis-tanárom jóvoltából. A másik kezemen egy virágos karóra és egy nyúl díszelgett.
Nem voltam egyedül a díszítésemmel. Óra után alig győztük ledörzsölni magunkról a különféle figurákat, lényeket, mintákat.
A tanár nem szólt semmit, bezzeg a kis-tanárom, A’len felháborodott, amikor egy (: került a tarkójára.
Ő az első vízfesték-órán szegődött mellém, és azóta tanítgat óráról órára. Festeni, rajzolni, gyerekdalokat énekelni, néha még írni is, kínai jeleket persze. Í tien tien láosü - kis tanár. Cserébe én angolt gyakorlok vele. Jól halad.
Persze nem ő az egyetlen, aki segít. Igazából mindenki tanítgat. Az angolos osztályom már az első héten bö-pö-mö-fö gyakorlót (kínai abc) és gyerekdalos könyvet hozott nekem. Olyan mintha megint 3 éves lennék. Élvezem a tanulást, és ők is úgy örülnek neki, amikor valamit helyesen mondok, vagy megtanulok egy új dalt. Sose gondoltam volna, hogy ilyen segítőkész és barátságos emberek fognak körülvenni.
A másik dolog, amit otthon nem látni, az az itteni klub rendszer, ami valahogy így néz ki:
Év elején mindenkinek választani a kell egy klubot, amolyan kötelező hobbinak. Hetente két ’activity’ óránk van, és ez az az idő, amit minden második héten a választott klubbal töltünk.
A választás… hát az nem volt egyszerű. Lehet találni sport és tánc klubokat, főző, puskával díszgyakorlatozó, teázó, szépítkező, szépíró és minden elképzelhető félét-fajtát.
Még évnyitó előtt, a látványos tevékenységet végző csoportok előadásokat tartottak, és ez volt az ami végül is segített dönteni.
Két dolog nyűgözött le igazán. Az egyik a hagyományos kínai kígyótánc - amit csak fiúk csinálnak- a másik pedig a hastánc – amit csak lányok csinálnak. Ez utóbbi már régóta piszkálja a fantáziámat, de otthon sosem volt rá időm, így hát most belevágtam.
Jó döntés volt, ez már az első órán bebizonyosodott. Nagyon élveztem, ahogy tanultuk az új mozdulatokat, és azt is, hogy nem kell hozzá értenem mit mond a tanár. Imádom azokat a nőies, kecses mozdulatokat és a zenét, ami a jó öreg Kaffát idézi fel bennem, ahova azóta is visszavágyom. Győriek, ti tudjátok, miről beszélek :D
Szóval ezt is megértük. Végre elkezdhettem hastáncot tanulni. Íííííjááááá!
Gondolom, ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy szeretek a suliban lenni. Bármilyen meglepő is, de szeretem.
Igaz, hogy uncsi időnként, de ez a legkevesebb.
Nem tudom, a többi cserediák is ilyen szerencsés e, mint én. Remélem igen (: Jó család, jó osztály, jó barátok. Just perfect!
Apropó család. Előző hétvégén az egész családot megismertem. Minden testvér, unokatestvér, nagybácsi, nagynéni gyerekestül összegyűlt, hogy együtt ünnepeljük a Hold Fesztivált barbecue-val és tűzijátékkal. Hétvégén minden este barbecue volt a program. Szombaton a Rotary-val, vasárnap pápá anyukájánál, hétfőn - amit szünnapnak adtak ki - mámá anyukájánál gyűlt össze a jónép.
Nagyon imádják a barbecue-t. Engem a fesztivál hagyományos része mégis jobban megfogott.
Ehhez hasonlót még csak képen láttam, de ott állni a tömegben, érezni a tűzijáték és a füstölő illatát, a dobok lüktetését annyival erőteljesebb élmény. A jelmezekről már nem is beszélve! Ezek főleg pirosas-arany színű, díszes, aprólékosan kidolgozott isten figurák, üreges belsővel és félelmetes sötétbarna arccal. Az emberek belebújnak, amitől jó egy-másfél méterrel magasabbak lesznek – a fejük valahol az isten hasa körül van – és így táncolnak az isten karjait lóbálva a dob és sípszó ütemére. Lenyűgöző volt nézni ezt a táncot, az őket félkörben körülvevő tömeget, és a kínai templomot a háttérben, ami tele volt imádkozó emberekkel. Csak úgy dőlt belől a füstölőillat.
Érdemes még tudni, hogy ez az egyik legfontosabb ünnep az évben. A hozzá tartozó monda valahogy így szól:
A régi időkben 10 Nap volt az égen, és ezek, ahogy keringtek a Föld körül, szép lassan mindent felperzseltek. A kínai császár megelégelte ezt, és megkért egy bátor férfit, hogy mentse meg a Földet. A férfi kilencet lelőtt a Napok közül, és igazi hőssé vált. A császár hálája jeléül egy pirulát adott neki és a lelkére kötötte, hogy még ne vegye be, előbb imádkoznia és böjtölnie kell egy évig, hogy megerősítse a lelkét. A férfi megfogadta a tanácsát és elrejtette a pirulát.
Ám volt ennek a férfinak egy felsége is, aki egy nap takarítás közben ráakadt a pirulára és gondolkodás nélkül lenyelte azt. Nagyon meglepődött, amikor észrevette, hogy tud repülni és örömében mindent hátrahagyva elrepült a Holdra, hogy ott éljen.
Ezt a történetet az angolos osztálytársaim mesélték még az első héten, amikor kis előadásokkal bemutatták az országot.
Cserébe én is tartottam egy előadást Magyarországról. Nagyon tetszett nekik a parlament és az a pár kép, amit Győrről mutattam. A magyar ételek pedig teljesen lenyűgözték őket.
Ezzel a családom is egyetértett, de ők már tényleg belekóstoltak a magyar konyhába (:
Lecsó, almás-tésztás palacsinta fahéjas cukorral. Ezt a menüt készítettem el két osztálytársam segítségével a ’day-about-food’ alkalmából. Így neveztük el a múlt hét vasárnapot, mert mást se csináltunk egész nap, mint ételekkel foglalkoztunk, kóstoltunk, főztünk.
Reggel 8 órás kezdéssel indítottunk az iskolában. Mire odaértem Dainty már megterített egy kinti kőasztalon – a kedvencemet választotta, egy zöld kőből faragott, alacsony darabot – és pár perccel később, ahogy befutott Jon Jon, neki is láttunk a hagyományos taiwani reggelinek. Az alapja ennek is rizs volt – meglepő? – amit Dainty bő vízben főzve készített el hagymalevelekkel (?) és tojással. Állagát tekintve leginkább főzeléknek nevezném. Ehhez kaptunk lángos szerű, olajban kisütött rudacskákat, kolbászt édeskés fűszerezéssel, egy ránézésre gyanúsan sötétzöld tojást, és tofut édes-savanyú szósszal. Ez utóbbival rendesen megküzdöttem, mert akárhányszor megpróbáltam lecsippenteni belőle egy darabot az evőpálcikákkal, az mindig apró darabokra esett (: Bezzeg a tojásból tudtam ’vágni’ magamnak hiba nélkül… nem értem én ezt!
A közös reggeli után felkerekedtünk, és elsétáltunk a közeli piacra, hogy beszerezzük az alapanyagokat a lecsóhoz és a palacsintához.
Ilyen zsúfolt piacot én még nem láttam.
Lenyűgöző, hogy ki tudják használni a legkisebb helyet is. A szűk utcán kétoldalt és középen is standok állnak, így a vásárlók minduntalan egymásba ütköznek. Volt, hogy egy néni megállt előttem és nem tudtam kikerülni, mert nem volt hozzá elég hely. Nyilván, amint megálltam, egy árus már kínálta is nekem a zselékockákat és a csirkerészeket tartalmazó rizstortát.
A piacon persze nem csak ételeket lehet kapni. Találni bőven ruhát, cipőt, hajcsatokat és hentesárut is. Amolyan mindenes hely, akár csak a győri vásárcsarnok.
A tömeg ellenére hamarabb végeztünk, mint számoltunk vele, úgyhogy hazafele tettünk egy kis kitérőt, és beültünk egy ice shop-ba. Szintén helyi specialitás. ’Jégkásázó’-nak fordítanám, egy kis extrával. A frissen darált jeget egy édes, gyümölcs- vagy miegymás darabokat tartalmazó szószba rakják, és ezt kanalazgathatja a kedves vendég. Az adag, amin Jon Jon-nal osztoztunk, babos, zselé- és tésztagolyós szósszal volt nyakon öntve. Tudom furcsán hangzik mindez édes kivitelezésben, de itt a babot csak édesen eszik. Egy újabb különlegesség.
Sajnos a jégtál csak ideiglenes felfrissülést jelentett, mert mire hazaértünk már újból dőlt rólunk a víz, de annyira izgatottak voltunk, hogy már észre se vettük.
A – számomra- szokásos kissé rendezetlen módon nekiláttunk a lecsónak. Hagyma, szalonna, paprika paradicsom aprítás, pirítás, főzés. Úgy éreztem magam, mint egy kétfejű polipanyuka, ahogy egyszerre figyeltem a palacsintatésztára, Dainty-re és Jon Jonra akik a zöldségaprításban segítettek, és a piruló hagymás baconos keverékre a tűzhelyen. Magamban jókat derültem a furcsa megoldásokon, mint az evőpálcika, amit a robotgép helyett használtam, hogy elkeverjem a tésztát. Olyan jó volt, hogy Dainty és Jon Jon is élvezte a főzést. Nagyon izgatottak voltak, milyen lesz a végeredmény, én pedig még inkább izgultam, mit szólnak hozzá, merthogy ők is maradtak ebédre.
Mikor elkészült a lecsó, elégedetten nyugtáztam, hogy pontosan olyan íze van, mint az otthoninak. Ezen meglepődtem, mert a paprika és a szalonna amit használtam, kicsit más volt.
Dezső szerint nem kell bele szalonna, de anya és én váltig állítjuk, hogy úgy finomabb. Nem hiába, tőle tanultam főzni. (:
Áldottam is ezt a tudást, mert a családom annyira örült a magyaros ebédnek! Pápá szemén látszott, hogy büszke rám, a tesóm meg percenként bekószált a konyhába kíváncsiskodni. Mámá meglepődött, hogy egyáltalán nem kértem segítséget, és feltaláltam magam az idegen konyhában. Az elején csak figyelt minket, aztán mikor látta, hogy boldogulunk, nekiállt rizst főzni a lecsóhoz, hogy ő is segítsen valamit. Annyira aranyos volt!
Jó volt örömet okozni, látni, hogy tényleg ízlik nekik, amit főztem.
A végén úgy kellett megmenteni egy kis lecsót és palacsintát, hogy hétfőn be tudjam vinni a suliba két barátomnak, akiknek szülinapjuk volt.
Ja igen! Majdnem elfelejtettem elmesélni, mit kóstoltam pár napja. Nem fogjátok elhinni, annyira abszurd összeállítás (:
Egy fajta édesség ez. Vékony, kerek tésztára petrezselyemhez hasonló aprított zöldséglevelet és kb. egy marék földimogyoróport szórnak, majd hozzácsapnak két gombóc (szerintem vörösbab) fagyit. A tésztát ráhajtogatják és már kész is a fura-csoda, lehet fogyasztani.
Ezt az íz kavalkádot kapjátok búcsúzóul.
Csók a hazaiaknak!
Zsófi
